Boldog gyermekkor Debrecenben

Fahidi Éva 1925. október 22-én született a kelet-magyarországi Debrecenben, és boldog gyermekkorát élte kishúgával, Gilikével és sok rokonával. Fahidi atya egy tekintélyes debreceni fakereskedő cég, a Fahidi Holzhandel AG tulajdonosa volt. Éva édesanyja Ógyalláról származott, a mai szlovákiai helyről, amelyet Hurbanovónak hívnak. A nagyszülők Nagytanyára költöztek - Mezőkersztes mellé -, és nagy farmot vezettek, sok állattal. Éva nagyapja zsidó vallású magyar volt. Éva édesapja az 1930-as években tért át a katolikus hitre. Fahidi Éva 11 éves korától a debreceni katolikus gimnáziumba járt. Iskola után a zeneakadémiára akart menni. Terveik 1944. március 19-én összeomlottak.

1944. március 19

1944. március 19-én - vasárnap volt - a Német Birodalom Wehrmacht és SS egységei megszállták Magyarországot. Alig két nappal az ország megszállása után német katonák csöngettek be Éva szülői házába. Másnap a német egységek elkobozták a házat, és egy drezdai német parancsnok beköltözött adjutánsával.

Az invázió napján Adolf Eichmann Obersturmbannführer is Magyarországra érkezett. Munkacsoportot vezetett, és az ő és emberei feladata az volt, hogy a magyar zsidókat a lehető leggyorsabban a megszállt lengyelországi német koncentrációs táborba (KZ) Auschwitz-Birkenauba szállítsák. 1944. április 6-tól a magyar zsidóknak a sárga csillagot kellett viselniük a ruhájukon.

1944. április 26-án a magyar kormány kiadott egy kormányrendeletet az ország zsidó lakosságának gettósításáról; két nappal később lépett hatályba. Május 9-én Debrecen nyugati belvárosában felépült a Kis- és Nagygett, amelyet fakerítéssel zártak le.

A Fahidi családnak néhány napon belül a gettóban lévő házba kellett költöznie. A gettó Hatvan utca 30. szám alatti, mintegy 40 négyzetméteres szobájába költöztek be tíz emberrel. Rettenetesen szűk volt minden, és a nagy házból csak egy kis csomagot vihettek magukkal. Június 20-án az SS és a magyar csendőrség felszámolta a gettót, és a zsidó gyerekeket, nőket és férfiakat a város szélén lévő serlyi téglagyárba szállították.

Auschwitz-Birkenau koncentrációs táborból Stadtallendorfba

1944. június 27-én a deportáló vonat Debrecenből az auschwitz-birkenaui koncentrációs táborba hajtott. Amikor a marhavagon ajtajait becsukták, körülbelül 80 nő, férfi és gyerek ült az autóban. Éva borzasztóan fülledtnek, melegnek jellemezte az utat, és a szűk hely miatt csak kevesen tudtak ülni. A fiatal nő számára még rosszabb volt, hogy kevés vizet kaptak, és csak egy vödröt kaptak a WC cseréjére.

"1944. július 1-jén hajnalban, Auschwitz-Birkenau rámpáin, elmúlt a fiatalságom. Mindent elpusztított egy kézlegyintéssel, azzal a kézlegyintéssel, amellyel Mengele féloldalra állított engem, a szüleimet és az én nővére a másik küldött."

_Éva Fahidi

Hat hét Auschwitz-Birkenau után az auschwitzi tábor orvosa, Josef Mengele 1944. augusztus 12-én újabb szelekciót hajtott végre. A nőknek le kellett vetkőzniük, és a tábor utcáján feküdniük kellett. Mengele végigjárta a sorokat, és Fahidi Évával ezer nőt és lányt választott ki. Másnap, 1944. augusztus 13-án a nőket ismét marhavagonokba zárták, és a vonat nyugat felé indult. A buchenwaldi koncentrációs táborban töltött rövid tartózkodás után a vonat 180 kilométerrel tovább utazott a hesseni kisvárosba, Allendorfba [ma Stadtallendorf]. 1944. augusztus 16-án 1000 kimerült, éhes és szomjas nő érkezett a Marburg melletti városba. Néhány nap múlva a lányoknak és nőknek kényszermunkát kellett végezniük a fegyvergyárban.

A szöveg Fahidi Éva „A dolgok lelke” című könyvének emlékei, valamint Maren Schoening „A legfeketébb nyár – Hogyan érkezett a holokauszt Magyarországra” című könyve alapján készült.